– Furcsán kezdődött a ferencvárosi pályafutásom, szinte teljesen kimaradtam a nyári felkészülésből. Csak bemutatkozni tudtam, s máris mehettem az ifjúsági válogatott edzőtáborába, készültünk a békéscsabai Európa-bajnokságra – kezdte Lipcsei Péter.

– Parádés volt az első bajnokija, hiszen a Megyeri úton kiütéses győzelmet arattak. Erről álmodott?
– A mai napig nem tagadom, hogy gyerekként még a Vasasnak szurkoltam, így folyamatosan zrikáltuk egymást a testvéremmel, aki már akkor is fradista volt. Az Újpest felett aratott 5–0-s győzelemmel, és az azt követő ünnepléssel értettem meg igazán, mit is jelent, ha valaki fradista lesz. Volt kitől tanulnom, hiszen többek között Fischer Pál, Bánki Dodó József, Józsa Miklós és Limperger Zsolt is ott ült akkoriban az öltözőnkben.

– Melyik időszakra emlékszik vissza a legszívesebben?
– Mindig jól éreztem magam a Fradiban, de különösen szép emlék az 1992-ben megnyert bajnoki címünk. A diósgyőri győzelem után a hazafelé vezető úton hatalmas kocsikonvoj kísérte a buszunkat, az Üllői úton pedig óriási fieszta volt, negyvenezer szurkolóval ünnepeltünk együtt. De természetesen még számos emlékezetes állomása van ferencvárosi pályafutásomnak.

– Mi változott meg az elmúlt tizenöt évben?
– A legszembetűnőbb változás az volt, hogy jócskán csökkent a szurkolótáborunk, pedig hosszú időn keresztül általában telt ház előtt szerepeltünk hazai pályán. Sajnos manapság már nem ez a helyzet, s ennek talán elsősorban a klub körül kialakult helyzet az oka. Remélem, hamarosan jó irányba változik minden.

– Tudása és tapasztalata alapján is kulcsembernek számít, bizonyára kikérik a véleményét a fiatalok. Tud-e segíteni az ifjú tehetségeknek?
– Annak idején sok hasznos tanácsot kaptam a rutinosabb társaktól, így most én is igyekszem segíteni a fiatalokat, bár ez nem könnyű, ugyanis sokkal zárkózottabbak, nehezebben nyílnak meg, mint akkoriban mi. Ettől függetlenül, csapatkapitányként kötelességemnek érzem, hogy támogassam a fiatalokat.

– A hazai élvonalban csak a Ferencvárosban játszott. Mivel magyarázza, hogy kihalóban van ez a fajta klubhűség?
– Ennek szerintem elsősorban anyagi okai vannak, sokan a jobb kereset reményében váltanak klubot. Én szerencsés vagyok, a négyéves idegenlégióskodás során megalapoztam a jövőmet, így most nem kenyérre kell a kereset, ezért sohasem gondolkoztam azon, hogy másik magyar csapathoz igazoljak.

– Ötvennyolc alkalommal játszott a válogatottban. Érez-e még esélyt arra, hogy növekedjék ez a szám?
– Jelenleg az a legfontosabb, hogy a Ferencvárosban futballozzam jól. Ha itt megfelelő teljesítményt nyújtok, akkor ismét szerephez juthatok a válogatottnál is. Amenyiben a kapitány hív, bármikor szívesen megyek.

– A Ferencvárossal mindent megnyert, amit Magyarországon lehetett. Milyen célok hajták még?
– Valóban többször voltam bajnok, Magyar Kupa- és Szuperkupa-győztes is. Tizenegy év alatt ez lesz a második olyan idény, amikor semmit sem nyertünk. Természetesen szeretnék ismét bajnokságot nyerni a csapattal, s nagy szívfájdalmam, hogy annak idején kimaradtam a Bajnokok Ligája-szereplésből, hiszen éppen előtte szerződtem Portóba.

– Portugáliában viszont igazi sztárcsapatban futballozhatott, s a helyi szurkolók is híresek arról, hogy imádják a labdarúgást. Milyen emlékei vannak?
– Lehet, hogy sokan csodálkoznak, de akkoriban még közel sem volt ilyen fergeteges egy-egy mérkőzés hangulata. A szurkolók ugyan végigénekelték a találkozókat, de igazán csak a gólok után lelkesedtek be. Meggyőződésem, hogy az FC Porto hatalmas sikereket érhetett volna el, ha a ferencvárosi tábor áll mögötte.

– A nyáron szó volt arról, hogy esetleg távozik az Üllői útról, a szerződését is igen nehezen hosszabbította meg. Megtörténhet, hogy másutt folytatja a pályafutását?
– A jövő év végéig szól a szerződésem, s úgy érzem, utána még legalább két jó szezonom lesz. Ha csak rajtam múlna, a Fradiban fejezném be a pályafutásomat.

– Szombaton az FC Sopron ellen a két fia végzi el a kezdőrúgást. Ők is labdarúgók lesznek?
– Péter a Ferencváros U13-as, míg Krisztián az U8-as csapatában szerepel. Nem erőltetem, hogy profi játékosok legyenek, de – nem tagadom – örülnék, ha így alakulna az életük. Szeretik a focit és a Fradit, de most az a leglényegesebb, hogy jó levegőn sokat mozoghatnak.