- Mi történt?
- Kedden megkaptam Furulyás Jánostól és Tepszics Ignáctól a szerződéstervezetet, és mellé tizenkét óra gondolkodási időt - felelte Lipcsei Péter. - Szerdán már az aláírt szerződéssel mentem be az Üllői útra, és kétezer-hat végéig köteleztem el magam a Ferencvároshoz. De a szerződésben van egy pont, miszerint ha külföldi ajánlatom lesz, akkor minden gond és pénz nélkül elengednek.

- Miért döntött a maradás mellett? Pénz továbbra sincs…
- Óvatosan kell fogalmaznom, hogy ne vágják a fejemhez: hőst akarok csinálni magamból. Arról van szó, hogy szeretem a Fradit, s úgy gondoltam, kutya kötelességem itt maradni. Tudom, mit nyilatkozott Nyilasi Tibor ezzel kapcsolatban, és abban sok igazság volt. Valóban vagyunk úgy néhányan, hogy tartozunk e klubnak, és amikor jól ment, igazi sztárként kezeltek itt. No, ennek most vége, ez az év nem erről szól majd a Fradiban. A válaszom tehát: azért maradtam, mert a lelkiismeretem nem engedte meg azt, hogy elhagyjam a süllyedő hajót. De… Biztosan lesznek olyan, akik majd ezt is a fejemre olvassák, és kiforgatják ezt a mondatot.

- Mire gondol?
- Ááá, nem akarok magyarázkodni, kezdek ebbe belefásulni. Engem mindig mindennel megtalálnak… Nincs okom a panaszra, jól éltem és jól kerestem, de nem vagyok pénzéhes ember, ahogy sokan tartanak és beállítanak.

- Mehetne külföldre, ott nem piszkálnák…
- Détári Lajos már hívott, a görög másodosztályú Panszerraikosz edzője, és nem is rossz az ajánlat, amit kaptam. Még ez a variáció sincs elvetve, de ha külföldre szerződöm, szeretnék első osztályú klubban futballozni.

- Akkor mégse örüljenek annyira a Fradi-szurkolók, hogy aláírta a szerződését?
- Az én lelkiismeretem tiszta. Annál többet nem tehetek a klubért, minthogy papíron is elköteleztem magam egy olyan szituációban, amikor minden bizonytalan. Most mondjam azt, hogy még nem kaptunk egy fillért se?

- Úgy! Tehát nem a pénz győzte meg…
- Milyen pénzről beszél?! Mondom, hogy nem kaptunk egy fillért sem. Most, a legújabb variáció szerint július tizenötödikén juthatunk hozzá a járandóságunkhoz.

- Mi van, ha akkor sem fizetnek?
- Fogalmam sincs.

- Mióta az eszemet tudom, mindig irigylésre méltó helyzetben volt az FTC csapatkapitánya…
- Jó, hogy mondja… Már nem én vagyok a Fradi csapatkapitánya. Aláírtam a szerződést, de kikötöttem, hogy nem szeretnék sem hangadó, sem összekötő lenni. A pályán kiteszem a szívemet és a lelkemet, hajtok minden energiámmal, de elég volt, átadom másnak a csapatkapitányi karszalagot.

- Végigolvastam a jelenlegi huszonhetes keretet: segítsen, ki léphet Lipcsei Péter helyébe?
- Ezen még nem gondolkodtam… Nem tudom… Talán Gyepes Gábor…

- Mire lehet képes ez az átalakított Ferencváros a bajnokságban?
- A jelenlegi kerettel a legjobb esetben is az ötödik-hatodik helyen végezhetünk.

- Legalább őszinte.
- Minek ámítanék bárkit is. A szurkolóink nem vakok, látják, milyen csapat fut ki az edzőmeccseken. Vannak tehetséges gyerekeink, de tőlük most még aligha lehet elvárni, hogy a dobogós helyig vigyék a Fradit.

- Nem tart a közönség haragjától?
- De. Eszembe jutott, hogy jön majd két-három vereség, aztán majd kapunk a fejünkre a lelátóról. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy futunk, hajtunk becsülettel. Abban bízom, hogy a vezetőink lesznek annyira karakán emberek, hogy odaállnak a szurkolók elé, és azt mondják, ebben az évben elégedjen meg mindenki a középszerűséggel, mert ez a keret jelenleg erre alkalmas. Ez a tiszta beszéd.